Ha a Mátrában jártok, nem szabad kihagyni a Parádi Kisvendéglőt, melyet a Népszabi 2006-ban és 2007-ben a 100 legjobb magyar étterem közé választott. Az ételek íze és a felszolgálásuk olyan, mintha a vidéki nagymamihoz ugranánk be egy jó ebédre. Étlapjukon főként palóc ételek kaptak helyet, már olvasásukkor is csöpög az ember nyála.
Legfőbb csőralávalójuk a palócleves. Ebben kockára vágott marhalábszár, burgonya és zöldbab van, tejfölös habarással sűrítik. A Wittmann fiúk kifogásolták, hogy a levesben túl markáns a pirospaprika íze, de ezzel a kritikával nem kell törődni, szerintem mennyei táplálék.
A sztrapacskájuk szintén mennyei, de picit zsírosabb, mint ahogy azt Budapesten megszoktuk.
A húsos ételekhez (szarvas, bacsa szelet és társai), és a macokhoz (más néven tócsni) több napi koplalással egybekötött előzetes felkészülés szükséges.
A desszertek közül feltétlenül kóstoljátok meg az almás puffancsot, fahéjas tejföllel, nem fogjátok megbánni.
Ha végigettétek az étlapot és tetszhalott állapotban, feszülő pocakkal ültök, akkor a tulajdonosnő minden bizonnyal felajánlja majd a parádi gyógyvizet. Vannak perverz emberek, akik ezt a záptojás szagú, gyomorforgató löttyöt szeretik, de aki még nem próbálta, annak nem ajánlom.
Kedves Owlvasóim,
új blogot indítok azzal a céllal, hogy megoszthassam Veletek mindazt, amibe beleütöm a nagy csőrömet. Akik jól ismernek, tudják, hogy ez elsősorban a kaja.
A csőralávaló rovatban kap helyet az összes éttermi, vagy általam kreált kaja, ami überállatkirályság.
A kerülendő éttermek a bagolyköpet rovatban nyerik el méltó büntetésüket.
Megosztom Veletek továbbá azokat az emberi hülyeségeket is, amiket két étkezés között látok, vagy hallok.
Cső(r),
Nyufi
